...................Grander az élő víz

Élénkített víz

14 éve | Vargáné Kiricsi Zsuzsanna | 0 hozzászólás

Mindenki tudja, milyen érzés számára a vízivás. Van, aki nem szeret, sőt, kimondottan utál vizet inni, sajnos ezzel gyakran találkozhatunk manapság. Van, aki zsugorszám hordja haza az ásványvizet, mert fél a szennyezett csapvíztől, pedig a palackozott fajta sem minden esetben csíramentes. Az állatok ösztönösen, előítéletektől mentesen reagálnak a vizekre, tudják, mi az, amit megihatnak, és képesek két tál közül kiválasztani a számukra jobb minőségű ivóvizet. A növények szebben, dúsabban virágoznak, és nagyobb termést is hoznak, ha élő vízzel locsolják őket. Nagyon sok szemléltető, kísérleti módszer létezik a vízminőség objektív és szubjektív megítélésére egyaránt.

Különösen érdekes azonban az a vizsgálati módszer, amelyet a külső változásokra nagyon érzékeny baktériumokkal végeznek el. Az eljárás lényege, hogy két teljesen azonos vegyi összetételű vizet vizsgálnak meg – egy meglévő vízadag kettéosztásával. A két vízminta közötti különbség mindössze annyi, hogy az egyiket közvetlen érintkezés nélkül, speciális módszerrel energetizálják, melynek során kizárt, hogy egyéb szennyeződés kerüljön a kezelt vízadagba. A két preparált minta táptalajra kerül, hogy optimális fejlődési feltételeket biztosítsanak a mikroorganizmusoknak.

A megváltozott belső szerkezetre a baktériumok eltérően reagálnak. Állandó szobahőmérsékleten tartva mindkét vizsgálati csészében megindul a telepek osztódása.

A fenti fotón láthatóak a nagyobb összefüggő telepek, ezek jellemzően az alacsony energiaszintű vizekben fejlődnek ki. A nagy csomó védelmet biztosít a baktériumok számára, ellenállóvá teszi őket, és ha túlságosan elszaporodnak, akkor a víz gyakorlatilag megposhad, fogyaszthatatlanná válik.

Szembeszökő a különbség ellenben az energetizált v. élénkített vízben, itt nem nagy összefüggő telepek fejlődnek ki, hanem ezernyi apró, gombostűfejnyi telep – innen ered egyébként a vizsgálati módszer neve is: Pin-Point (angol, tűhegy) teszt.

Sokak számára talán érdektelen lehet a baktériumok fejlődése, a fenti markáns különbség azonban mindenképpen elgondolkodtató. Mi okozza azt, hogy két teljesen azonos összetételű víz ilyen eltérő módon viselkedjen?

Ma ez az egyetlen szabványosított, hiteles igazoló módszer arra, hogy víz és víz nem ugyanaz, még ha közös a forrásuk, akkor sem. A második képen látható minta tulajdonképpen a víz természetes viselkedését mutatja. A szétszórt telepek sokkal aktívabban, gyorsabban használják fel a számukra hasznosítható tápanyagforrást. Nem nagy, „lomha” csomókban, hanem ezernyi apró telepként fogyasztják el azt, ezért a víznek egy természetes öntisztulása megy végbe.

Laboratóriumi körülmények között ez kb. 4 hét alatt végbemegy, ennek folyamatát mutatják a következő képsorok:

Tíz nappal a kezelés után a baktériumok elérik aktivitásuk csúcspontját. A kép közepén nem azért látjuk üresnek a vizsgálati membránt, mert nincsenek rajta telepek, hanem azért, mert annyira sűrűn (de nem csomósan) nőttek, hogy nem képesek színanyagot termelni.
Tizenöt nappal később a telepek megritkulnak, ez mutatja, hogy a rendelkezésre álló tápanyag nagy része elfogyott, a telepszám ezután folyamatosan csökken.
Négy hét után a minta szinte teljesen megtisztult, egy telep látható még a képen. Ezután tulajdonképpen őrző-védő funkciót látnak el a megmaradt mikroorganizmusok, ha újabb szennyeződés kerül a mintába, ismét felszaporodnak, és biztosítják a víz újbóli megtisztulását.

Ez a folyamat megfigyelhető természetes vizeknél is, igaz, ott ez egy többéves ciklus, a nagyobb víztömegek és a folyamatos újbóli szennyeződés (pl. eső általi szennyeződés, elpusztult növényzet, élőlények fekáliája, stb.) miatt.

A fent részletezett vizsgálatnak több hasonló módozata van, amelyek azt vizsgálják, hogyan reagálnak az érzékeny, lumineszkáló (világító, fényt kibocsátó) baktériumok a különböző nehézfém-szennyeződésekre halott, ill. energetizált vízben. Ezek a vizsgálatok azonban már inkább csak a szakembert hozzák lázba, ezért ezt nem részletezném tovább.

Fenti képsorok alapján leginkább az aktivitást hangsúlyoznám ki. Az energetizálás által megváltoztatott közeg olyan feltételeket biztosít ezeknek a mikroorganizmusoknak, amelyek lehetővé teszik a gyors szaporodást és aktív fejlődést, szemben az úgynevezett „őstípussal”, amely sokkal lassabban képes csak terjeszkedni, fejlődni. Külön érdekesség, hogy ezek a Pin-Pointok viszont sokkal védtelenebbek az immunreakciókra, testhőmérsékleten azonnal és maradéktalanul elpusztulnak kisebb méretük miatt. Ez egy újabb csodálatos példája annak, milyen finom egyensúly működik a természetben – azok a baktériumok, amelyek tisztán tartják ivóvizünket, nem képesek kárt okozni bennünk, ha a szervezetünkbe jutnak.

Sajnos ezt az egyensúlyt tesszük próbára nap mint nap azzal, ahogy a természetes vízkészletünkkel bánunk.

Címkék: tudomány víz vízkzelés